WESTERN LOVAGLÁS
Amerika a western lovaglás hazája. A lovaglás a korai úttörők számára elengedhetetlenül fontos volt. Megélhetésük a lovaktól függött. A szállítás, az élelem, a vadászat és később az óriási marhacsordák felügyelete mind-mind a lovaglással volt kapcsolatban. Kényelmesen kellett ülniük, hiszen hosszú órákat töltöttek a nyeregben. Ugyancsak szükségük volt olyan lovakra, amelyek gyorsak, készségesek, emellett nyugodtak és könnyen kezelhetőek voltak. Az azokban az időkben elsajátított szakértelem - melyet a lónak és a lovasnak egyaránt meg kellett tanulnia - alkotja a mai western lovagló versenyek alapjait. A western lovaglásnál a szokásosnál hosszabb lábtartást alkalmazunk. A szárat egyik kezünkben tartjuk, a másikat szabadon hagyjuk, hogy a lasszóval elfoghassuk a marhát vagy lőhessünk, stb. A lovat főként tartásunkkal és súlyunkkal irányítjuk, nem annyira a kezünkkel és a lábunkkal. A western lovaktól nem kívánnak semmilyen felizgatottságot. Ellazultan mozog, könnyed és kiegyensúlyozott módon, miközben a lovas úgyszólván lazán lógatva tartja a szárat. A szár súlya inkább segítségnek számít, semmint kapcsolatnak a ló szájával. A western lovagló versenyek mindent próbára tesznek - attól kezdve, hogy érzi a ló a lovasát, milyenek a képességei, a teljes reining-feladatoknál (reining a western lovaglás „díjlovaglása"), mennyire ügyes a marha kiválasztásában és irányításában és hogy mennyire tehetséges a versenyzésben a hordók között. A versenyszámban világ- és európa bajnokságokat rendeznek és számtalan regionális nemzeti sporteseményeken lehet versenyezni.
Sok western lovas komoly nevet szerez magának a sportágban. A lovagló stílusok mellett „vadnyugati" jártasságokat is gyakorolnak, például a lasszózást, az ostorpattintást, a kés és a fejszedobálást, a pisztoly és a puskapörgetést. A western nyeregben még a legtartózkodóbb lovas fantáziája is meglódul.